Magyar Fotográfiai Múzeum

2015. március 13. - 2015. május 30.

Nálunk

Barna Anna (1901-1964) retrospektív kiállítása

„Barna Anna története 1983 körül veszi kezdetét számunkra azzal a pár doboznyi fényképpel, amely André Kertész saját negatívjai közül került elő a fotóművész New York-i lakásán. André és felesége, Elizabeth 1951-ben, az első lakók között költöztek ebbe az Ötödik sugárút 2. szám alatt épült házba, annak is nagy körültekintéssel kiválasztott, napfényes, a Washington Square Parkra remek kilátást nyújtó lakásába, amelynek megannyi remek fénykép köszönhette létrejöttét az elkövetkező években. André Kertész azonban csupán 1963-tól örvendhetett a munkássága iránti érdeklődés megélénkülésének. Ebben az évben mutatták be fotóit a párizsi Nemzeti Könyvtárban, amelyet 1964-ben nagyszabású retrospektív tárlata követett a New York-i Modern Művészetek Múzeumában. 1983-ban, 90. évéhez közeledve, hozzáfogott dolgainak rendezéséhez. Azon a napon, amikor megkérte asszisztensét, Robert Gurbót, hogy annyi idő után végre bontsa szét szeretett felesége, a még 1977-ben rákbetegségben elhunyt Elizabeth ágyát, arra is kérte Robertet, nézze át negatívjait, hogy majd kontaktok készülhessenek róluk.”

 „A negatívok keresgélése közben Robert talált pár dobozt, amelyekben nem André Kertész képei, hanem a rajtuk található pecsét szerint egy Barna Anna nevű fotóstól származó fényképek lapultak. Robert kérdésére André annyit mondott, ez egy szomorú történet. Még Párizsban ismerkedett meg Annával, aki riporterként dolgozott ott, s Anna úgy érkezett New Yorkba, hogy szinte senki mást nem ismert a városban rajta kívül. A fényképek Anna halála után kerültek hozzá, aki gyilkosság áldozatává vált. Nem maradt utána más, csupán ezek a fotók és egyetlen dokumentum.”

 „André Kertész 1925-ben költözött Budapestről Párizsba. Párizsban találta meg hivatását és itt vált kiemelkedő fotóművésszé és dokumentarista fotóssá. Barna Anna itt ismerkedett meg Andréval valamikor 1936 előtt, mielőtt André és Elizabeth Kertész New Yorkba emigráltak. A párizsi magyarok igen szoros közösségé kovácsolódtak. Semmi meglepő nincs abban, hogy két közel egykorú és azonos érdeklődésű magyar útja előbb-utóbb keresztezte egymást. Robert Gurbo emlékszik egy fényképre, amelyen Anna és André együtt látható, Anna egy jegyzetfüzettel, André pedig egy fényképezőgéppel. Valószínűleg alkalmanként riporterként is dolgozhattak együtt. Vajon André tanította őt, mielőtt elhagyta volna Párizst? Vagy már akkor is fotográfus volt? Vajon megengedte neki, hogy használja a sötétkamráját? Bemutatta ismerőseinek? 1938-ban Annának volt egy sajtóigazolványa, amelyen a Lutetia Press Nemzetközi Sajtószolgálat – Service de Press International, 6, rue Vavin, Paris VI – fotóriportereként szerepel. Anna fotográfusi bélyegzőjén a „46, Pl. Jules Ferry, Montrouge” lakcím szerepel, Párizs egyik külvárosában, alig valamivel délre a 16. kerülettől. A ház, amelyben akkoriban Montrouge-ban élt, ma már nem létezik, egy modernebb, talán az 1960-as vagy 1970-es években épült ház áll a helyén. Robert Doisneau-nak is Montrouge-ban volt az állandó lakóhelye és műterme 1937-től egészen 1994-ben bekövetkezett haláláig. Vajon Anna és Doisneau ismerték egymást? Robert Doisneau jól ismerte André munkásságát a párizsi években. Vajon kapcsolatuk kiterjedt Annára is?”

 „Barna Annával együtt 1946-ban számos nemzet tagja kelt át az Atlanti-óceánon – franciák, olaszok, oroszok, lengyelek, kubaiak, palesztinaiak, mexikóiak, belgák, németek – akik a legkülönfélébb foglalkozásúaknak vallották magukat, többek között orvosok, diákok, titkárok, bányászok, pincérek, újságírók, ápolónők, misszionáriusok, papok, szabók, hogy csak egy párat említsünk.”

„Amikor Barna Anna New Yorkba érkezett, kapott egy idegenrendészeti nyilvántartási számot. A külföldiek nyilvántartásba vétele a 2. világháborús biztonsági intézkedések részeként került bevezetésre, az 1940-es Alien Registration Act alapján, amely a Bevándorlási és Honosítási Hivatalt arra utasította, hogy minden 14. évét betöltött, Amerikában élő vagy oda érkező külföldi állampolgárt nyilvántartásba vegyenek és ujjlenyomatot vegyenek tőlük. 1940. augusztus 1. és 1944. március 31. között több mint 5.6 millió bevándorlóról tettek jelentést. 1944. április 1. után egy újfajta adatrögzítést vezettek be, A-files néven, az Alien – Idegenrendészeti Akták rövidítéseként. Barna Anna A-file száma 6464756 volt.”

 „Nehéz elképzelni, milyen sors várt Barna Annára, miután megérkezett Amerikába, milyen munkát tudott vállalni, és vajon intenzíven fotózott-e tovább. A New Yorkban készült fotóin, ha egyáltalán szerepel rajtuk a pecsétje, a Nyugati 15. utca 131. szám alatti lakcíme szerepel. A Nyugati 21. utcai címei a képek egyikén sincsenek feltüntetve. Nem tudjuk, hogy a fennmaradt fényképek miért őrződtek meg, nem ismerjük művészi törekvéseinek teljességét, nem ismerjük személyiségét, szenvedélyeit, indíttatását. Ezzel a katalógussal azonban bemutatunk egy válogatást műveiből, és további gondolkodásra, talán éppen új felfedezésre szólítjuk a közönséget.”

 „Született 1901-ben Magyarországon. Mestersége fotoriporter. Párizsi honpolgár az 1930-as években. Pár doboz fénykép. Egyetlen személyi igazolvány. Néhány arckép. Két lakcím, az egyik párizsi, a másik New York-i. Egy barátság. Egy háború. Egy visszaidézett beszélgetés. Barna Anna. Fotóriporter.”

Részletek Sarah Morthland írásából, mely teljes egészében a kiállítás alkalmából megjelenő katalógusban olvasható majd.

A kiállítás a New York-i Sarah Morthland Gallery és a budapesti Vintage Galéria közreműködésével valósulhatott meg.