Magyar Fotográfiai Múzeum

2010. szeptember 08.

Rákász Judit

FOTÓMÚZEUM | Harmincnyolc alkotó munkáiból látható tárlat a Magyar Fotográfiai Múzeumban. A kiállítók között vannak profik és amatőrök, fiatalok és idősek, Magyarországon és külföldön élők. Egyetlen dolog köti össze őket: Kecskemét.

Első alkalommal, de nem előzmények nélkül jött létre a Kecskeméti Fotószalon kiállítása – olvasható a tárlat ismertetőjében. Közel egy évtizede volt már próbálkozás arra, hogy a városban élő, vagy ide kötődő fotósok együtt, egy térben állítsák ki képeiket, de ennek a bemutatkozásnak nem lett folytatása. A szeptember 19-éig látható kiállítás ötletgazdája Király László György fotóművész, a fotómúzeum kuratóriumának elnöke. Az alkotók megkeresésében, illetve a képek kiválasztásában segítségére volt Ujvári Sándor fotóriporter, a kiállítás másik kurátora és Baki Péter, a múzeum igazgatója.

– Fél év alatt gyűlt össze a kiállítás anyaga – meséli Ujvári Sándor. – Nem feltétlenül személyeket kerestünk. Előfordult, hogy egy fotó után indultunk el, és kerestük fel alkotóját. Van, akivel a mai napig nem találkoztunk személyesen, mert a távolság vagy a munkája – vagy mindkettő – miatt a megnyitón sem lehetett ott.

A kiállítótérben ismert és kevésbé ismert fotósok képei sorakoznak egymás mellett. Zana Krisztián Londonból küldte el Ways to Paradise című képét. A kecskeméti születésű fiatalember egy ideig a fotómúzeumban is dolgozott, majd az iparművészeti egyetem hallgatójaként az Egyesült Államokban és Angliában folytatta tanulmányait ösztöndíjasként. Két éve kezdett magazinoknak fotózni, képei számos csoportos kiállításon vesznek részt. Jelenleg a What else című magazin kreatív igazgatója.

A kiállításon látható Somodi Ferenc Mobil című képe is, amellyel a 35 éves fotós 2008-ban az Év természetfotósa pályázat kategóriadíját nyerte el. S akit tavaly a Magyar Sajtófotó Pályázaton a legjobb vidéken dolgozó fotóriporternek választottak.

  Fotó: ifj. walter péter  

Színházi fotográfiával van jelen Walter Péter, a Petőfi Népe egykori kiváló fotóriportere. Ezúttal az Egy őrült naplója című képét láthatjuk, a darabot Sirkó László főszereplésével mutatta be a kecskeméti színház. És még valaki a családból: ifj. Walter Péter, aki operatőri munkája mellett fotózik. A tárlaton eredeti látásmódjáról árulkodó What’s up című képével szerepel.

Banczik Róbert, a Petőfi Népe fotóriportere ezúttal sportfotót mutat be, csak úgy, mint Bús Csaba, a Kecskeméti Lapok fotósa.

Sokrétű kiállítási anyag gyűlt össze. Vannak harsány képek, amelyek szinte kiáltanak a látogató után, és néhány pillanat elég, hogy bejussanak az ember agyába, ahol napokig motoszkálnak. Öveges László vagy Csomor László nevét említhetnénk példaként. És akadnak, amelyek szinte belesimulnak a környezetbe, ám ha a látogató szán rájuk időt, akkor hihetetlen finomságokat fedezhet fel bennük. Ezek közé tartozik Acsai Miklós Critical Mass című képe, amelyet Panoráma fényképezőgéppel készített, s miután a gép 6-8 felvételt egymásra exponált, olyan critical mass jött létre, amelyre valószínűleg nem gondolt a kép készítésekor. És említhetnék még Szabó Maya finom életjeleit, vagy Molnár Antal Dénes képeit, amelyekben több éves munka van, s amelyek mellett szintén nem érdemes elmenni.

A kiállítás anyagáról igényes, szép katalógus készült. A sorozat első darabja. A szervezők ugyanis nem véletlenül adták a kiállításnak az Első Kecskeméti Fotószalon nevet. 2-3 évente újra szeretnék megkeresni azokat a fotósokat, akiknek munkája a kecskeméti fotográfusok csoportos kiállításába kívánkozik.

Az első szalon magasra tette a mércét.