Magyar Fotográfiai Múzeum

2019. szeptember 26. - 2019. december 20.

Nálunk

Kárász Judit

1912. május 21-én született Szegeden, széles látókörű, művelt bankárcsaládban. Gyermekkorát Szegeden, Pécsett és Budapesten töltötte. A külföldi családi kapcsolatok segítették pályakezdését. Édesanyja, a szegedi nőmozgalomban kitűnt Szivessy Mária Berlinben tanult, ahol sógornője Szivessy Boriska néven 1930-ban kiállított a híres Der Sturm avantgárd galériában. Anyai nagybátyja Szivessy Endre André Sive néven lett befutott építész Párizsban, ő hívta fel unokahúga figyelmét az újtípusú németországi főiskolára, a Bauhausra.

1930-ban Szegeden érettségizett és az emancipált nők fotósszakma iránti vonzódása jegyében egy szegedi fényképésznél szerezte meg az első szakmai ismereteket. Ősztől már Párizsban tanult az École de la Photographie-ban. 

1931 áprilisában a dessaui Bauhaus növendéke lett. A kötelező alaptárgyakat kiemelkedő avantgárd mesterek oktatták: Josef Albers és Vaszilij Kandinszkij szín- és formatantól anyagismertig, az analitikus rajz az absztrakt térelemekig. Az 1929-ben Walter Peterhans vezetésével megalakult Fotóosztályon a fényképészeti technikákban és a szabad fotómunkákban mélyedtek el a növendékek, akik között sok nő volt. Peterhans az új tárgyilagosság szellemében oktatott és technikai tökéletességre törekedett. Kárászra inkább az ekkor már Dessauból Berlinbe települt Moholy-Nagy László konstruktív fotográfiai látásmódja hatott, melyet 1925-ös Bauhaus kötetében: "Festészet, fényképészet, film" (magyarul csak 1978-ban jelent meg) tett közzé és publikált cikkeiben itthon is. A merész alul- és felülnézet, átlós kompozíció, fény-árnyék ellentétek, stb. jellemzik a  Bauhaus életét megörökítő felvételeinek sorát. Gyors pillanatképein Kárász Judit az újszerű kompozícióra, a képkivágás, a mozgásban való látás modernségére figyelt fotóosztályos növendéktársai közül tehetségével kiemelkedve. 

1932 március 22-én kilépett a dessaui főiskolából, ahogy ezt az igazgató, Mies van der Rohe által június 21-én aláírt bizonyítványa tanúsítja. El kellett hagynia nemcsak a Bauhaust, hanem Sachsen Anhalt tartományt azoknak, akik a diákok baloldali politikai tevékenységében részt vettek, Kárász számos bauhausos társához hasonlóan Berlinbe költözött. Munkát kapott a híres Dephot (Deutscher Photo-Dienst GmbH) cégnél a fotózsurnalizmus felvirágzása idején. Itt barátkozott össze Friedmann Endrével (Capa). A metropolisz modern világa, nyüzsgő élete, építkezései, pályaudvarai, az utak és a hidak újszerűen jelentek meg képein. Berlinben dolgozott Dore Barleben reklám és építészeti fotóstudiójában, valamint szabadfoglalkozású fényképészként Kölnben, Münchenben, Bad Harzburgban is. Hamburgban ismerkedett meg az extrém német író, orgonaépítő, életreform- és hormonkísérletekkel is foglalkozó Hans Henny Jahnnal, akihez később szoros kapcsolat fűzte.

1932-33-ban nyaranta hazatérve bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának falukutató mozgalmába. A néprajzos Ortutay Gyula, Erdei Ferenc, Hahn Ferenc, Radnótiék és mások dolgoztak ott vele együtt. A szegény emberek sorsát a változtatásra való felhívás igényével rögzítette Kárász kisméretű Leica kamerájával. Barátja, Buday György grafikáival együtt szerepeltek fotói 1933 szeptemberében a Szegedi Héten a Művészeti Kollégium kiállításán szociológiai témacsoportok szerint rendezve: a városi és a vidéki élet ellentéte, a Szeged környéki tanyák világa, gyermekélet, rokkantak, stb. "15 km városból tanyára" címmel készült sok fotója töltötte be két terem falait. A magyar szociofotó mozgalom történetének kitűnő korai darabjai ezek, melyekből sajnos nem került sor egy tervezett kötet kiadására. 

1935-1949 Hitler hatalmának fokozódásakor Kárász a dániai emigrációt választotta korábbi férjének baráti kapcsolatai révén. Seelandból másik ismerőse, Hans Henny Jahnn családjához költözött Bornholm szigetére. Amit a költő nemcsak menedéknek, hanem vidéki idillnek nevezett, az Kárász számára kemény munka volt: dolgozott a családi gazdaságban, írógépelt, fordított az írónak. De tovább is örömét lelte a fényképezésben, a sajátos táj, az állatok, a speciális munkák megörökítésében.1941-ben barátja Bornholmról szóló könyvét fotóival illusztrálta. A Bauhausban megismert szövőműhelyi munka hatására elvégzett egy szövőtanfolyamot, és vásárolt magának egy szövőszéket. 

1945-ben Bornholm szovjet elfoglalása után Koppenhágában élt, ahol kézi szövőként kereste kenyerét. A dániai fotókon a művésznő fokozatosan vesztett tartalmi és formai újszerűséget kereső, kísérletező erejéből. 

1949 decemberében a VIT kongresszus tolmácsaként visszatért Budapestre, majd régi szegedi kollégiumi barátainak bíztatására véglegesen hazatelepült. A Rákosi korszakban a Nyugatról érkezettek gyanúsnak minősültek, nem várt jó sors itt sem rájuk. Kárászt Ortutay segítette megélhetéshez, a műtárgyfotósok kevéssé invenciózus múzeumi munkájához. Az Iparművészeti Múzeum külső renoválásáról készült 1967-es felvételein azonban még egyszer felvillantak a Bauhausban tanult új fényképészeti látás alternatívái.

1977. május 30-án Budapesten tragikus körülmények között halt meg.

 Bajkay Éva