Magyar Fotográfiai Múzeum

A fotómúzeum ügyének alakulása Magyarországon
1862–1991

A fényképek múzeumi elhelyezésének első gondolata 1862-ből származik. Veress Ferenc kolozsvári fényképész az Ország Tükre hasábjaink felhívást intéz az ország hivatásos fényképészeihez: „Fényképészeink nagy szolgálatot tehetnének honunknak azáltal, ha a tudomány, művészet, ipar és kereskedelem mezején kitűnt kisebb-nagyobb nevezetes egyéneket levéve és összegyűjtve, albumalakban beadnánk a hazai múzeumokba. Én e gondolatot évek óta forgatom elmémben s létesítését az idén el is kezdem. Szándékom ugyanis... nevezetes egyéneket nemzet, vallás és nem különbség nélkül lefényképezni, kik szellemi és anyagi tehetségük[nél] fogva kitűntek, foglalkozzanak bár az irodalom, művészet, gazdászat és ipar mezején...
Másik nagy szolgálatot tehetné a hazai fényképészet a történelemnek úgy, ha minden régiséget, várakat, ó-kastélyokat, templomromokat, barlangokat, amik még fen vannak, de csak egy tized múlva is eltűnhetnek, fényképészetileg levenne, a jövő kornak hátra hagyva.”
A gondolat csak töredékeiben realizálódik.

1874-ben kerül az első dagerrotípia a Magyar Nemzeti Múzeumba.

1880. május 1-jén a régi Műcsarnokban megnyílik az első hazai Műkedvelő Fotográfiai Kiállitás. A rendezők a kiállítás anyagát egy fényképmúzeum alapjául szánják. Ha ez a terv megvalósult volna, páratlan összehasonlító képanyaggal rendelkezhetnénk fényképtörténetünk fejlődéséről – írta Fejős Imre a Fotó 1957. 8. számában.

1895-ben, a Milleneumi kiállítás szervezésekor Veress Ferenc ismét javasolja az előkészítő bizottságnak, hogy az akkor Magyarországon működő 400 hivatásos fényképész örökítse meg hazánk tájait, emlékeit, s minden neves személyét, majd ez a gyűjtemény a kiállítást követően kerüljön múzeumi tulajdonba.
A terv nem valósul meg.

1915 óta foglalkozik a fotómúzeum dolgával Kankowszky Ervin, a MAOSZ (Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége) megbízásából.

1921 novemberében jelenik meg a hír, mely szerint: „A fényképészeti múzeum részére Hirsch Károly, Amster József, Rónai Dénes, Váradi Adolf és Kis Pál kartársak képet adományoztak.”

1925 A Magyar Fotográfia 24. száma a müncheni Deutsches Museum fényképészeti szakosztályának példájára hivatkozva nyilvános múzeum megalakítását sürgeti.

1929 A Magyar Fotográfia 10–11. számában Gárdonyi Miksa, a Régészeti Múzeum vezetője felhívással fordul „a magyar fényképésztársadalomhoz”, amelyben közli a Budapesti Fényképész Ipartestület elnökségének határozatát, azaz, hogy a Régészeti Múzeum keretei között gyűjtsék a magyar fényképészipar világhírű történetének emlékeit.

1934 A Magyar Fotográfia 12. számában Neuberger Simon idős fényképészmester így ír: „Most még igen sok muzeális vonatkozású szerszámot, segédeszközt... gépet, félig kész és kész produktumot, árnyékképet (szilhuettet), daguerreotypiát stb. lehet egy létesítendő fotómúzeum alapjának lefektetésére fillérekért vagy ingyen összehozni. Jól tudom, hogy most mindnyájunknak a kenyérgondoktól fáj a feje, de mégis valahogyan obligóban látom e küzködő generációt a jövő nemzedékkel szemben, hogy a ma még fellelhető emléktárgyakat megmentse az enyészettől.
Vessük meg egy fotómúzeum alapját.”

1935 augusztusában Kankowszky Ervin tájékoztatja a fotográfusokat a fotómúzeum szervezésének állásáról. A tervvel foglalkozik a MAOSZ 1935. évi és az EMAOSZ (Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetsége) 1937. évi közgyűlése is.

1937 áprilisában Veres A. Pál, a Budapesti Fényképész Ipartestület elnöke felveti a magyar fényképészmúzeum létesítésének szükségességét. „Száz esztendős szakmánk, amely már annyi sikert szerzett a világon a magyar nemzetnek, megérett arra, hogy dicsőséges múltját egy múzeum falán örökítse meg.”

1939-ben Kerny István és Kankowszky Ervin megkezdi a Magyar Fotómúzeum anyagának összegyűjtését, a tárolás feltételeinek megteremtését.
Júliusban a Magyar Fényképész című lapban először kap nyilvánosságot a Gyimesi-Kásás Ernő által szervezendő Magyar Fénykép-Múzeum terve.
Augusztusban a Magyar Fényképész-ben Gyimesi-Kásás Ernő így ír: „Megvalósult a magyar fényképmúzeum terve. A múzeum anyagát a Budapesti Fényképészek és Fényképnagyítók Ipartestületének hivatalos lapja, a Magyar Fényképész szerkesztőségébe (Bp. IV. Semsey Andor u. 5.) vagy kiadóhivatalába (Bp. VII. Erzsébet krt. 43. II.) gyűjtik össze. Felvilágosítással Gyimes-Kásás Ernő szolgál.”
A Magyar Fényképész december 25-i száma szerint „megvalósult az év folyamán a Magyar Fényképmúzeum megalapítása is. A képanyagot szerkesztőnk gyűjtötte össze, ki szeptember 5-i elöljárósági ülésünkön jelentette be hivatalosan a múzeum megalapítását. Közbenjárására Koller utóda Szenes Adolf, továbbá Kallós Oszkár díszelnök és Angelo ajánlottak föl páratlanul értékes és egész termet megtöltő gyűjteményt. De értékes anyaggal járultak hozzá Székely Aladár, Székely László, Rónai Dénes, Ryba Géza... és még sokan.”

1941. január 1. Kankowszky Ervin és Kerny István az EMAOSZ keretén belül megalapítja a Magyar Fotómúzeumot, mely sem szervezetileg nem volt önálló, sem külön helyiséggel nem rendelkezett.
Májusban Kankowszky Ervin felhívást jelentet meg, hogy adjanak régi képeket, tárgyakat az EMAOSZ Fotómúzeumának.
A Magyar Fényképész júliusi száma így ír: „Lapunk hasábjain a lapterjedelem-korlátozást megelőző időkben bőven foglalkoztunk a magyar fényképmúzeum alapításával és anyaggyűjtésével... Több mester rendkívül értékes gyűjteményt ajánlott fel. Nemcsak felvételeket, hanem eredeti Daguerrotípiákat, szobrot és érmeket is kaptunk. Az anyag ipartestületünkben megfelelő szekrényekben lesz elhelyezve.”
Augusztusban Boronkay Kálmán az Ipartestület nevében így ír: „Leraktuk az alapját már a fénykép múzeumnak”.

1942 áprilisában Kerny és Kankowszky jelentése szerint a Magyar Fotómúzeumban 3199 tárgyat és 950 könyvet tartanak nyilván.

1943 januárjában rendezik Budapesten az Első Magyar Országos Szaksajtó Kiállítást. Ennek keretében kerülnek először nyilvánosság elé a Magyar Fényképmúzeum gyűjteményében lévő képek. Ugyanekkor jelenik meg Gyimesi-Kásás Ernő segítségkérő felhívása a Magyar Fényképmúzeum anyagának növelése érdekében. Ezt a múzeumot, amely az amatőrökéhez hasonlóan sem szervezeti önállósággal, sem saját épülettel nem rendelkezett, az Ipartestületi fényképészek kezdték szervezni. Igazi múzeumként egyik sem működött, csak a deklaráció szintjén léteztek.

1943 A Fotóművészet augusztusi számában felhívás jelenik meg: „Az EMAOSZ néhány évvel ezelőtt fotómúzeumot alapított. Azóta nagy szorgalommal gyűjti a régi kamerákat, a múlt század kiváló mestereinek készítményeit (képeit és a magyar fotóirodalom összes írott és nyomtatott termékét), szóval mindent, ami a fényképezés történeti múltjára nézve felvilágosítást nyújt. Mi magyarok igen korán beálltunk a fényképezők előharcosai közé... Szövetségünk múzeumának gyarapítása érdekében felhívással fordul a megértő magyar közönséghez, hogy ebben a kultúrmunkában segédkezet nyújtson. Felkér mindenkit, hogy birtokában levő és a fényképezés történetével kapcsolatba hozható tárgyait a múzeumnak ajánlja fel.”
Szeptemberben a Magyar Fotómúzeum gyűjteménye 3315 db, szakkönyvtára 950 kötet, azaz alig több, mint egy év alatt 114 tárggyal gyarapodott.

1957 A Fotó 5 számában ismét elhangzik a felszólítás: Fotóművészeti múzeumot! A cikk utolsó mondata: „A Magyar Fotóművészek Szövetsége pedig napirendre tűzte a fotóművészeti múzeum szervezését is.”

1958 január 1-én megkezdte működését a Magyar Fotóművészek Szövetsége fotótörténeti gyűjteménye.
A Fotó áprilisi számában dr. Király Zoltán cikket jelentet meg a frissen alakult Fotótörténeti Gyűjteményről.

1963 elején kiállítás nyílik az Országos Műszaki Könyvtár székházában A fényképezés története címmel. A Fotó ez évi 2. számában dr. Sevcsik Jenő a következőt írja: „Mindazok, akiknek birtokában a fényképezés fejlődésének bemutatása szempontjából fontos tárgyak vannak, vagy ilyenekről tudnak, helyesen teszik, ha ezt a Műszaki Emlékeket Nyilvántartó és Gyűjtő Csoportnak bejelentik. (Bp. IX. Kinizsi utca 39.) Itt a tárgyakat későbbi múzeumi elhelyezés vagy alkalmi kiállításokon való igényfelvétel céljából nyilvántartásba veszik.”

1967 decemberében a Magyar Fotóművészek Szövetségének Fotótörténeti és Múzeumi Bizottsága határozatot hoz arról, hogy megkezdi a mai magyar fotóművészet legjobb alkotásainak folyamatos begyűjtését. 1968-ban két alkalommal összesen 419 képet vásárolt meg a következő művészektől: Alapfy Attila, Balla Demeter, Botta Ferenc, Gál Imre, Holics Gyula, Járai Rudolf, Kálmán Kata, Klell Kálmán, Kovács István Károly, dr. Rehák Tibor, Réti Pál, dr. Szabó József, Szőllősy Kálmán, Sztály János, Tomori Ede, Vámos László és Vydareny Iván.

1969 A Fotóművészet 4. számában Szalay Károly fotókultúránk színvonalának emelkedését várja egy kívánt fotómúzeumtól.

1978 Molnár Edit beadvánnyal fordul a Művelődési Minisztériumhoz a múzeum tárgyában.

1980 tavaszán terv születik a múzeum elhelyezésére a Budapest XI. Szüret utcai Pásztor-villában a Magyar Nemzeti Galéria részeként.
Az elképzelést a ház helyreállítási költségeinek nagysága hiúsította meg.

1981 októberében Féner Tamás, az Magyar Fotóművészek Szövetsége főtitkára levelet ír Tóth Dezső miniszterhelyettesnek a Fotótörténeti Gyűjtemény elhelyezéséről.

1982. január 15-én kelt levelében Tóth Dezső úgy rendelkezik, hogy a gyűjteményt azonnali hatállyal át kell adni a Magyar Nemzeti Galériának.
Júliusra megállapodás-tervezet születik az MFSZ és a Galéria között.
Novemberben a Nemzeti Galéria lemond a Fotótörténeti Gyűjtemény átvételéről.

1983 január–februárban cikkek jelennek meg a napi sajtóban a fotómúzeumról (Magyar Nemzet: Katona István, Féner Tamás)
Februárban Weisz György váci tanácselnök cikket ír a Fotótechnikai Múzeum létrehozásáról.

1984 „Vác több mint fél évszázada a magyar fotókémia-ipar városa. A felszabadulás előtt a Kodak fióküzeme működött itt..., napjainkban a Forte... Ezért határozták el Kocsis Ivánnak, a Dunakanyar Fotóklub elnökének kezdeményezésére – a Madách Imre Művelődési Központ szomszédságában – egy fotótechnika-történeti múzeum létesítését. A Forte gyár két millió forinttal segíti a létesítményt, a városi tanács egy millió forintot ad és biztosítja a területet az országban egyedülálló ipartörténeti gyűjtemény számára.” (Hétfői Hírek, 1984. július 18.)
A Történeti Múzeumi Közlemények 1984. 1–2. számában tíz nagy magyar fotógyűjteményt ismertetnek; az előszóban Katona István szorgalmazza a fotóművészeti múzeum létrejöttét.
Júniusban megnyitják a Petzvál József Fotótörténeti Gyűjteményt Vácon. Ez sem önálló múzeum. Nincs saját gyűjteménye, szervezetileg is egy hálózat része csupán.

1986 februárjában a FŐFOTÓ igazgatója, Erdélyi László Attila ajánlatot tesz egy fotóművészeti múzeum gazdasági alapjainak megteremtésére.

1987 januárjában az OMKER 1000 m² helyiségegyüttest ajánl fel a Budapesten, az Arany János utca és az Akadémia utca sarkán, de a MFSZ nem kapja meg a minisztériumtól a ház megvásárlásához szükséges 10 millió forintot.

1988 júliusában az OMKER újabb helyiségeket, ezúttal egy két szobás lakást ajánl fel a Budapesten, az Ó utca és a Bajcsy-Zsilinszky út sarkán. A minisztérium 3 millió forintot hajlandó lett volna fizetni.

1989-ben Mohainé Farkas Ibolya egyetemi diplomamunkaként Budán, az Alagút és a Várkert kioszk között lévő romos ház helyére 4 emeletes fotómúzeumot tervezett. A tervek azóta is egy polcon porosodnak.
Ősszel a Stúdió ’89-ben riport készült Katona Istvánnal, az MFSZ elnökével a Fotótörténeti Gyűjtemény tarthatatlan helyzetéről.
Október végén a Bács-Kiskun megyei Tanács elnöke, Gajdócsi István felajánlja fotómúzeum céljaira Kecskeméten az először bábszínháznak, majd rendezvényteremnek szánt, romantikus stílusú zsinagóga- épületet. A műemlék jellegű épület valaha vendéglő volt, az 1920-es években alakították ortodox zsinagógává.

1990 decemberében megalakul a Magyar Fotográfiai Alapítvány. Kezdeményezői, fő támogatói az MFSZ-en kívül a FŐFOTÓ, a Fényképész Rt., a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Reanal Finomvegyszergyár, a Forte, a Fuji Magyarország Kft., a Nikon Magyarország Kft.

1991. szeptember 13. A felújított épület műszaki átadása.

Decemberben megnyitja kapuit a Magyar Fotográfiai Múzeum, Kincses Károly igazgató vezetésével.

A múzeum megnyitását követő évben az igazgató meghívására, igazgató-helyettesi munkakörbe került dr. Kolta Magdolna, aki a múzeum működtetésében és tudományos munkájában fejtette ki tevékenységét.

Kettejük munkájának eredményeképpen a múzeum alapításkori gyűjteménye megsokszorozódott, illetve elindult a gyűjtemény feldolgozása. Két könyvsorozat formájában jelentettek meg hiánypótló munkákat a magyar fotográfia témakörében. Közös tevékenységüknek dr. Kolta Magdolna halála vetett végett 2005. június 1-jén. Az ezt követő időszakban – 2006. január 1-től -, a múzeum igazgatói tevékenységét Baki Péter végzi.