Ungarisches Museum für Fotografie

31. August 2010

Török András

Meghosszabbítva október 3-ig!

Ritkán látott képek – a Mai Manó Ház kiállítása

Az 1894-ben felépült, mindössze 13 méter széles neoreneszánsz palotácska már 11 éve működik mint Magyar Fotográfusok Háza. Gyűjteménye nincs, hanem afféle fotográfiai Műcsarnokként szolgál. A tulajdonos alapítvány gyakorolja a felügyeletet a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum felett is. Utóbbinak van nagy gyűjteménye, telistele kincsekkel, amelyeknek csak a töredékét láthatták a nézők saját, kicsiny, valaha postaállomásnak épült, majd egy ideig zsinagógának használt épületében Kecskeméten, itt a Nagymező utcában, vagy a Szépművészeti Múzeumban néhány éve. (Nem egy kiállítása külföldre is eljutott.) A mostani kiállítás ügyes címe arra utal, hogy az ismert kincseket is lehet látni, de azok mellé valóban olyan képeket helyeztek a falra, amelyek eddig a raktárakban porosodtak.  A kiállítás szervező ereje a kronológia, ami elégnek is bizonyul. Bárcsak megtalálná ez a múzeum – energikus, alkalmas, belföldön/külföldön jó kapcsolatteremtő igazgatója, Baki Péter után – mecénásait is, ha már az államosításra nincs se pénz, se fogadókészség. (A szállingózó hírek szerint lenne egy ajánlkozó cég, amelyik fotómúzeumot építene a Tópark fejlesztés keretében.)

Nagyszerű kiállítás, amely a fotográfia minden ágába beleharap: a dokumentációs jellegűbe, a gyönyörködtető típusúba és a kortárs válfajba. Érdemes megnézni. Következzék itt három kedvenc, csak azért, hogy lássák, a helyszínen, a valóságban minden sokkal jobb: Székely A. László: Táncosnő, 1927, Angelo Pál [Funk Pál]: Létrák és létrahordók. 1950., Haris László: Törvénytelen avantgarde. 1971.

(Szeptember 5-ig, nyitva hétköznap 14-19, hétvégén és ünnepnap 11-19, augusztus 20-án zárva.)